Délelőtt majd kimegyünk a temetőbe, szépen, illedelmesen, csöndben. Viszünk egy szál virágot, mécsest gyújtunk. Mesélek a békés elmúlásról a dédiről a hirtelen halálról a dédpapáról.

És akkor ugyanezzel a lendülettel faragjunk tököt, gúnyoljuk ki a halált, együnk mértéktelen sok édességet, bulizzunk hajnalig, mert az angolszász pogány népszokásból, multikulturális sokk lett.

A lelkem tiltakozik ez ellen az újfajta ünneplés ellen. lehet, hogy egy őskövület vagyok?

Persze tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a magyar népszokásokat nem eleveníthetem fel, hiába néztem utána mik is azok:

„Mindenszentek napján a munka is tilos volt: nem volt szabad mosni, földet művelni, építkezni. Egyes magyar településeken ekkor böjtöltek, más falvakban a szegények számára sütöttek kenyeret, hogy azok könyörögjenek az adományozók halottaiért. ez volt a bíróválasztás, a tanácsújítás, vagy az új cselédek felfogadásának napja is. Sokan már ekkor, a halottak napja előestéjén kimentek a temetőkbe, hogy gyertyát gyújtsanak halottaikért. „

Féljük a halált vagy gúnyoljuk ki, mert úgy kevésbé elkeserítő a mindenképp bekövetkező vég?

Itthon nem vezetem be a tökfaragást és jelmezes bulit sem rendezek. Döntöttem, nálunk csak Mindenszentek van!